Kedves Diákok!
Jókai regényének tartalmáról szóló korrepetálás utolsó bejegyzését olvasod.
Őszintén remélem, hogy segíteni tudtam abban, hogy ezt a kötelező olvasmányt megértsd. Jókait pedig minden nehézsége ellenére megszeresd.
ATHALIEA KETTÉTÖRT KARD
Elhagyta a szigetet Tímár Mihály, de nem örökre
„Hiszen Timéához siet. Azért, hogy elváljék tőle.
El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten.”
Mivel fogadta Athalie Tímárt?
Hűtlen hozzá Timéa. Igaz-e ez vajon?
Kacsuka „a délceg őrnagy párbajt vívott őmiatta egy idegen katonatiszttel: azt kegyetlenül megsebesítette, a kardja is kettétörött ellenfele fején.” – ezt a kardot el is küldte emlékül Timéának.
Athalie ráveszi arra, hogy Mihály egy titkos rejtekhelyen keresztül hallgassa ki, amint Kacsuka és a felesége randevúznak.
Mi ez a rejtekhely?
Valóban randevú volt? Mit tudott meg ebből a beszélgetésből Mihály?
Timéa hangosan újraolvasta azt a levelet, amit Kacsuka küldött neki. Ebből a felolvasásból sok mindent megtudott a rejtekhelyen figyelő Mihály.
"Asszonyom! Én ma egy emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét érdeklik. Engedjen ön nekem néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, amit önnek tudnia szükséges." E levélben kétszer is alá van húzva "önnek a férjét". Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem beszélhetni. Szóljon ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy úr személyes ügyével? Hallgatni fogok önre, amíg Levetinczy úrról beszél: amint másra tér át, eltávozom.
Kacsuka elmondta, hogy egy ismeretlen férfi így gyanúsítgatta Tímár Mihályt:
„azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, harmadnapra, amikor én rátalálok, szökni fog innen, szökni fog a házától, a szép feleségétől, szökni az országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani többet!"
Mit tett erre Kacsuka? Hogyan végződött a párbaj?
Vádolta-e valamivel Tímár Mihályt a felesége, Timéa?
„Én biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan jött, hazudott, és rágalmainak semmi alapja nincs. Levetinczy úrnak vagyoni állását én alaposan ismerem, mert távollétében magam vezetem ügyeit, s minden iránt teljes felvilágosítással bírok. Vagyona rendben van; amit kockáztat belőle, az, ha mind elveszne is bármi véletlen baleset miatt, az házának egy oszlopát sem döntené ki.
Azt is nyugodt lélekkel mondhatom önnek, hogy Levetinczy úr vagyona között nincs egy fillér, mely igaz úton ne lett volna szerezve; senki vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek szemrehányásától rettegni legyen kénytelen valaha, hogy valami szerzeményének eredetét titkolni legyen kénytelen Isten és emberek előtt. Levetinczy úr gazdag ember, ki gazdagságáért nem tartozik pirulni
Miért ébredhetett fel Tímár Mihály lelkiismerete Timéa szavai hallván?
Timéa azt is elmesélte Kacsukának, milyen nagy bánatot okozott neki, amikor kiderült, hogy évekkel ezelőtt seretett volna feleségül menni hozzá, el is hitte Athalie komisz játékát.
„a tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan sebbel a lelkemben kínlódom azóta éveken keresztül” – de elválni Tímár Mihálytól soha semmilyen körülmények között nem fog, még akkor sem , ha azt maga Mihály kérné tőle, „ mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek, és mivel tartozom saját lelkemnek idebenn.”- vallotta Kacsukának , és mindezt hallhatta a titokzatos búvóhelyén Mihály.
Végül így köszönt el Kacsukától:
„A tőrdöfést, mit ön lelkemen ejtett évek előtt, ez a kardcsapás kiegyenlítette; azért ezt a tört kardot emlékül megtartom. Valahányszor rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám, azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért közelített.”
Tímár Mihály rettenetes zaklatott állapotban futott ki a szobából.
AZ ELSŐ VESZTESÉG
A mindig sikeres Tímárt utolérte az első vesztesége. Levelet kapott arról, hogy Krisztyán Tódor Braziliában sem tagadta meg önmagát. Ott is csaló volt. Meghamisította a magyar lisztet. Ezzel a piaci lehetőségeket elrontotta. Hiába ítélték 15 évig gályarabságra, megszökött onnan. Tímár borzongott, amikor elolvasta ezt a levele, majd elégette, és ő maga a jeges Dunán indult el ki a világból
A JÉG
A Dunába kishíján beleveszett. A rianó jégről meg tudott menekülni. (Mi az a rianás ? )
Kocsival a Balatonra hajtott – a jég alatti halászati szezon javában folyt ott. Kedvenc hobbija volt a lék alatti halászás.
Belefeledkezett a halászatba, még Tíméának is küldött a zsákmányból. A feleség ugyanis nem tudta, hogy kihallgatta, abban a tudatban volt, hogy a férje halászik a Balatonon.
A RÉM
Éjjel váratlanul megjelent Krisztyán Tódor Tímár Mihály füredi kastélyában:
„Mit akar ön itt? - szólt hozzá Timár,” (miután Tódor megkaparintotta Tímár Mihály fegyverét)
„- Legelőször is - egy tisztességes öltöző ruhát; mert ez a mostani már nagyon magán viseli az időjárás viszontagságainak nyomait.”
Tímár Mihály adott neki, sőt még a pénztárcáját is kikövetelte tőle Tódor.
Ezután elmesélte brazíliai élete történetét. A gályarabságban a saját apja mellett volt rab, így tudta meg tőle, hogy Ali Csorbadzsi a török basa kincseivel menekült.
Az alábbi idézetből megtudhatod, hogy miért is szökött meg a rabságból Tódor és miért kereste meg Mihályt?
„Lám, ha Ali Csorbadzsi kincseit nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el, most én gazdag gentleman vagyok, egyetlen majoresco, s a kutya sem ugat rám azért, hogy az őseim hogy szerezték a nagy vagyont. Csak úgy, mint a mostani bárók, grófok ősei, a raubritterek. És ahelyett most nekem itt kell megveszekednem a büdös tengervízen. És mindezt miért? Azért, mert Timár Mihály nemcsak azokat a kincseket kapta el az orrom elől, amik nekem voltak szánva, hanem még azt a leányt is, akit nekem kellett volna elvennem: azt a kis pöszke, vad teremtést, aki a puszta szigeten nevelkedett a számomra. Még ezt is Timárnak kellett elkapni előlem, akinek szüksége volt egy szeretőre; mert hiszen azzal a feleséggel csak nem lehetett boldog, akinek az apját megölte, tehát kellett neki mellette szerető. Nehogy arany hírének megártson vele, mert az egész világ tiszteli benne az erény mintaképét: hát nem választott magának barátnőt a balett, a cirkusz szépségei közül, amiket magamforma jó ízlésű ember az ő helyzetében praeferálna, hanem kikeresett magának egy olyan szegény leányt, aki nem tud semmit a világról, aki nem jön soha az emberek közé, akiről ki nem sül soha, hogy Tímár úr örömeit osztja. Pfuj, Tímár úr! És ezért kellett engem tizenöt esztendőre a gályapadhoz láncoltatni?
Csapás csapásra hullott Tímár megalázott fejére.”
Ettől nagyobb csapás is érte, más egyebet is mesélt Timéáról és Noémiről is Tódor. Mi mindent?
Ebben a fejezetben Almira , a kutya egy újabb hőstettet hajtott végre. Mit?
Miféle levelekkel zsarolta Tímár Mihályt Krisztyán Tódor?
Mi volt az a mondat , ami arra késztette Mihályt, hogy megszabaduljon Tódortól?
„Abban a percben Timár Mihály egy ülő helyéből, mint a jaguár, egy szökéssel odaveté magát a kalandorra, s mielőtt az a fegyvert használhatta volna, megragadta őt a két karjánál fogva, egyet rántott rajta előre, egyet taszított rajta hátra, s ettől a lódítástól az ember kirepült a nyitott ajtón keresztül a folyosóra, ott hanyatt vágta magát; feltápászkodott, s mintha még mindig ama veszedelmes lökés mozdereje alatt tántorogna, elbotlott a legelső lépcsőben, s úgy kalimpázott alá hörögve és káromkodva a lépcső aljáig.”
MIT BESZÉL A HOLD? MIT BESZÉL A JÉG?
Látta, hogy elhagyja az udvart Krisztyán , Mihály nem ölte meg, pedig megtehette volna. De emésztette magát. „Hogyan élhessen tovább, fölfedezve a világ előtt, fölfedezve Timéa előtt - és Noémi előtt!
Letaszítva arról a magaslatról, hol bel- és külföld látta éveken át, uralkodója kegyétől s honfitársai tiszteletétől körülragyogva.
Hogy lássa még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa előtt oly szent fájdalommal felmagasztalá, azon pillanaton túl, amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője volt mindannak, amit férjében tisztelt? Hogy egész élete egy nagy hazugság volt?
S hogy lássa még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt, hogy ő Timéának férje? Hogy vegye ölébe még valaha Dódit?”
Öngyilkos szándékkal a Balatonhoz indult, a rianáshoz, oda is ért, de akkor már egy rémséges halott arcát pillantotta meg. Krisztyán Tódort elnyelte a Balaton, összetorlódott felette a jég.
KI JÖN?
Tímár Mihály elment a szigetre , hogy már soha többé nem hagyja el Noémit és a fiát, Dódit. .
A HULLA
Amikor kitavaszodott a halászok megtalálák Tódort, de a ruhái, órája, pénztárcája alapján Tímár Mihálynak hitték.
Sokáig gyászolta a férjét, naponta friss virágot vitt a sírhoz.
ZÓFI ASSZONY
Zófi asszony egy hosszú monológot mond el Kacsukának, amikor egyszer meglátogatja a férfit. Mit tudunk meg belőle Athalieről és mit Timéáról?
DÓDI LEVELE
Mihály, a Senki szigetén mindent elmesélt Noéminek aki nem mutatott , nem is érzett haragot iránta. Most már senkinek nem tartozik elszámolni az életével. Egy dolog miatt bántotta még a lelkiismeret, hogy Tíméa nem tud semmit a rejtekajtóról Ez pedig veszélyes lehet a számára, ha Athalie is ott lakik a házban. . A rejtekajtó titkát Dódival íratták meg .
TE ÜGYETLEN …
Tíméa , ha lassan is , de engedte, hogy újraéledjen Kacsuka iránt érzett vonzalma. Az őrnagy megkérte a kezét. Athalie segített a másnapi esküvői előkészületekben. Megismélődött egy jelenet. Amikor a fátylat tűzte fel Timéára, megszúrta a fejét Az rákiáltott, hogy : Te ügyetlen!
De nem vágta pofon, mint hajdanában tette ezt Athalie.( Táli)
„- Ne haragudjál, kedves Tálim; elfelejtkeztem magamról. Megbocsátasz, ugye? Nem haragszol rám?
Már abban a percben Athalie ismét alázatos volt, mint egy kárt tett cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve beszélni.
- Óh! kedves sép Timéa, csak te ne nehestelj rám. Nem akartam a kisz fejeckéd megsúrni. Óh! be sép vagy ezzsel a főkötővel. Mint egy tündér!
És csókolta Timéának a vállait.
”
Vajon miért támadt fel Athalie -ben minden sérelem? Mit tervezett az esküvő előtti utolsó éjszakán?
ATHALJA
Athalie tudta, hogy Timéa a párnája alá rejtette a kettétört kard markolatát. Ezzel sújtott le kétszer az alvó Timéára, de nem sikerült megölnie. Dulakodtak és a sötétben Timéa ráismert a támadójára.
AZ UTOLSÓ TŐRDÖFÉS
Sokáig letagadott mindent Athalie, , de amikor Dódi leveléből kiderült a rejtekajtó titka, akkor ott megtalálták ruháit, naplóját.
Csak a szembesítésnél találkozott a két nő , Athalie még egy utolsó fájdalmas, feldolgozhatatlan támadást intézett Timéa ellen.
„- Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért nem találtalak jobban! Te voltál életemnek átka - te fehér arcú kísértet! Miattad lettem nyomorult, elkárhozott. Meg akartalak ölni! Tartoztam vele a sorsnak. Nem volna nyugtom a másvilágon, ha ezt meg nem kísérlettem volna. Nézd, ott van méreg elég, hogy akár egész nászseregedet megölhettem volna vele. De énnekem a véred kellett. Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! De még mielőtt a pallos lecsapna a fejemre, adok a szívednek egy tőrdöfést, ami soha meg nem gyógyul; aminek a sebe kínozni fog a legboldogabb ölelés közben is! Most én esküszöm! Ide hallgass, Isten! Szentek, angyalok, ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek irgalommal hozzám, ahogy igaz az, amit mondok.
Az őrjöngő némber térdre bocsátkozék, s két kezét úgy rázta feje fölött, tanúnak híva az égieket és a föld alattiakat:
„
A MÁRIANOSTRAI NŐ
Athalie Márianosztrán töltötte életfogytiglan tartó büntetését.
Tíméa élete nem volt boldog, emésztették az utolsó szavak ( Tímár most is él) , temetésével kapcsolatban úgy végrendelkezett, hogy ne a családi kriptába temessék, hisz ott egy idegen fekszik.
A „SENKI”
Negyven éve tűnt el Tímár Mihály Komáromból, a Senki szigetén aóta sem ismerik a pénzt, mintaszerűen megteremtik mindazt , amire szükségük van.
Az író járt a szigeten, beszélt egy öregemberrel , aki ezt mesélte magáról:
„- Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.
- Szabad a nevét kérdenem?
Az aggastyán e szóra egy fejjel magasabbra látszott kiegyenesedni; reszkető kezét fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem e percben úgy tetszett, mintha valaha, régen, régen, már lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve, mikor azt még gyermeki szőke lenhaj födte, s láttam volna ez arcot valahol.
A kérdésre pedig ezt felelé:
”
UTÓHANGOK AZ „ARANY EMBER”-HEZ
Ebben a részben olvashatunk még arról, amit fontosnak vélt elmondani az író.
Én pedig ennek a blognak az írója feltétlenül fontosnak tartom, megemlíteni és megköszönni ezt a lehetőséget:
http://mek.oszk.hu/00600/00688/html/09.htm
Utolsó kommentek