Most egy francia és egy magyar -szimbolista- költő egy –egy versének összehasonlításához nyújtok a netkorrepen keresztül segítséget.
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.
Hallgattam züm-zümük, s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan
mint frissitő ital, estharmat csöppje hullt;
rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!
Radnóti Miklós fordítása
A GARE DE L’EST-EN
Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.
Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat,
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.
Most fűt bolond-sok álmom alá
A füttyös, barna szörnyeteg.
Holnap fehérebb én leszek-e?
Vagy a svájci hegyek?
Holnap fehérebb én leszek, én,
Téli sírkertek szele jő,
Küldi már a csókjait nekem
A magyar Temető.
Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, Isten veled.
Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj, tovább.
Tőled hallja a zsoltárokat
E koldus, zűrös, bús világ
S az életbe belehazudunk
Egy kis harmóniát.
Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.
Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.
Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.
Megölnek s nem lesz mámorom,
Kinyúlok bután, hidegen.
Páris, te óriás Daloló,
Dalolj mámort nekem.
Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.
Az alkonyatban zengnének itt
Tovább a szent dalok.
Kivágtatna a vasszörnyeteg
És rajta egy halott.
1. Keletkezésükről:
Ady : 1904 februárjában érkezik először Párizsba, a vasútállomáson =a Gare de l’est-en Léda és férje várja. Tudjuk, hogy Ady elvágyódik Párizsba, majd onnan vissza Magyarországra ( A föl-földobott kő c. vers is utal erre) többször is. A Gare de l’est ezeknek az utazásoknak a jelképe is lehet.
Rimbaud: 1870-ben a porosz-francia háború hírére, Párizsba szökött. Potyautasként utazott, elcsípték, börtönbe zárták. A börtönből riadt levelet írt tanárának, ő szabadította ki., de alighogy hazatért, máris megszökött. Úticélja Brüsszel, később Anglia, Németország, Olaszország, Dánia, Svédország , Ciprus, Egyiptom, Abesszína, Afrika. Csavargásai közben született a Kóborlásaim című költeménye több másikkal együtt. (halálos betegen tért vissza hazájába 1891-ben )
A két költő között mi a hasonlóság a fentiekben? --- nyughatatlanság, menekülés, szembenállás, lázadás
Mi a különbség? - Ady hazaszeretete , kritikai nemzetszemlélete hívta vissza a hazájába. Ő nem kóborolt, nem csavargott, Lédához és Lédától jött-ment
2. Hol a helye a verseknek a költők életművében?
Rimbaud: A csavargásairól, utazásairól szonetteket írt ( szonett- sorozat: 10 db) ., ezek egyike a Kóborlásaim , ( Rövid ideig , mindössze húsz éves koráig írt verseket. )
3. Újszerűségek a költészetükben : ( nem érzem szükségét valamennyi újszerű vonás felsorolásának)
értékzavaros világ,
szenvedések ábrázolása
Gondolati, érzelmi sokértelműség ( megfejthetetlenség,
titokszerűség)
Ady: harcolni akar a verseivel
menekül, lázad , de mindig magyarként
tragikus küldetéstudat
4. A versek témái:
Rimbaud: számvetés , önarckép,
egy vándorló, csavargó fiatal költőről, aki lélekben a Múzsa / a költészet szolgálatában áll.
Neki a hazáját kell szolgálnia
Nem az egyént mutatja külsőleg, hanem a lelki
fájdalmakat sorolja
Rimbaud: elhagyta a hite
Őszintén mutatja be a szenvedését, már-már kitárulkozik
(romantikus sajátosság)
önbizalom hangja
vágánsköltészet elemei: gúnyoros, csipkelődő,
elkeseredettség ( Tudnád ezt idézettel bizonyítani? )
( A vágánsok: vándorló, tekergő , művelt diákok
vonzza haza
Egymással szemben álló kétféle érzés kifejezése:
Magyarországra jellemzők: - szürkeség, halál,
visszahúzó erők uralma,
Párizs: haladás, szabadság jelképe
6. Költői magatartás megfogalmazása:
Rimbaud: éhező, rongyos csavargóként is a költészetet kell szolgálnia,
Ady: „ Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.
Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom.”
- Metafora: a köpeny „eszmévé szakadt” (olyan rongyos , hogy már csak gondolatban létezik)
- „ sebzett” cipő: ( lyukas)
- önmagát a szegény, elesett Hüvelyk Matyihoz hasonlítja
- szállása a puszta ég alatt , ágya az árok
- megszemélyesítés: ( „Szállásra a Nagy Medve várt”)
- látomás: a csillagok hada döngicsél, mint a méhek
- hasonlat: „ homlokomra lágyan/mint frissítő ital, estharmat csöppje hullt. „
Ady: ellentétre épít:
- Verskezdetben is ( sírni , nyögni szeretne, de nem lehet , mert „Páris dalol, dalol”)
- Megszemélyesítés: pl. „elránt az alkonyat „
- Metafora „füttyös, barna szörnyeteg” (vonat)
- Jelzők: szép ámulás, szent város, felséges, fagyos, hideg, elátkozott
- Szóismétlések
- Hasonlat ( pl. sápadtság és a hófödte svájci hegyek)
- Jelkép: Párizs – haladás; haza a „naptalan Kelet”-en – elmaradottság
8. Versformáról, versdallamról:
Rimbaud: szonett ( = két négysoros és két háromsoros versszakból áll)
Harmóniát, nyugalmat sejtet, pedig nem arról szól a vers
Ady: kissé szabálytalan verssorok ( hosszúság, félrímek)
Versritmus: időmértékes és magyaros
9. Összegzés: Ady és Rimbaud hasonlóságainak, különbségeinek rövid , lényegre törő összefoglalása
Utolsó kommentek