Itt található a két vers , az elemzésük vázlatát az előző blogban lehet olvasni
Ady: Héja nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Balassi : Hogy Júliára talála
Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem!
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.
Én drágalátos palotám.
Jó illatú piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám.
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szívem,
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömömben így köszönék,
Térdet-fejet néki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Utolsó kommentek