Kedves Olvasóim!
Van amikor nem verselemzéshez kér valaki segítséget, csak egy-egy verssort szeretne értelmezni. A mai korrepetálás a fentiek értelmében az alábbiakhoz nyújt segítséget.
Mit jelent Csokonai Magyar! hajnal hasad című versének alábbi két sora?
„Ezt minap egy jámbor magyar énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.”
A két sor értelmezéséhez nem árt tudni az alábbiakat:
A vers 1795-ben íródott
Csokonai esszéversei közé tartozik (ilyen még pl. Az estve, Konstancinápoly)
Esszévers= társadalmi téma feldolgozása a vers eszközeivel.
Témája: korának politikai eseményeivel foglalkozik.
Mit tudunk erről a korszakról?
A vers keletkezése előtt 5 évvel (1790-ben) meghalt II. József (a kalapos király). Uralkodása alatt támogatói és ellenzői is voltak.(Türelmi rendelete, nyelvrendelete, közigazgatási reformjai —nemesi ellenállás)
A vers jóslat: felvirrad még a szerencse a magyarokra (nemesekre)
Hogy mikor kerül sor erre? (a „jámbor magyar… a huszadik századot képzelte”)
Milyen eszközökkel mutatja be ezt a politikai témát?
Szimbólumokkal
(pl. 1. a felvilágosodás= fény és hajnal;
2. „Vége van már, vége a hajdani gyásznak,
Lehasadoztak már a fekete vásznak,” katonai dicsőséget jelent, de a
Lehasadoztak már a fekete vásznak,” katonai dicsőséget jelent, de a
sötét középkort is”
3. Kelj fel azért, magyar! Álmodból serkenj fel,
Már orcáidra süt e nyájas égi jel.
Kelj fel! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed” — ázsiai Múzsa=kultúrára
céloz és a magyarok ősi harcosságára)
Ez a korrepetálás remélem, a kérdéshez segítséget adott, de tudom, hogy 3-4 oldalas fogalmazáshoz nem elegendő, hiszen ez nem elemzési vázlat. Nem az volt a kérés.
U.i.1 Jámbor magyar (jámbor= szelíd, jóindulattal bír, békés vérmérsékletű, kire vonatkozhat a versbe n?
U2: énekelte= elmondta önálló véleményét; utal a középkori énekes versmondókra
U3 Íme itt a vers is:
Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött
Javaidtól azt a valódi örömöt,
Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra,
Az egész országban harsogó vivátra.
Vége van már, vége a hajdani gyásznak,
Lehasadoztak már a fekete vásznak,
Melyeket a fényes világosság előtt
A hajdani idők mostohás keze szőtt.
Az eltépett gyásznak rongyainál fogva
Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva.
Setét vőlgyeinkre súgárit ereszti,
Mellyel a megrögzött vak homályt széljeszti.
Bíztatja hazánkat vídámító képe,
Hogy már a magyarok napja is kilépe,
S rövid időn felhág egünk délpontjára,
Hogy világosságot hintsen valahára.
Javaidtól azt a valódi örömöt,
Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra,
Az egész országban harsogó vivátra.
Vége van már, vége a hajdani gyásznak,
Lehasadoztak már a fekete vásznak,
Melyeket a fényes világosság előtt
A hajdani idők mostohás keze szőtt.
Az eltépett gyásznak rongyainál fogva
Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva.
Setét vőlgyeinkre súgárit ereszti,
Mellyel a megrögzött vak homályt széljeszti.
Bíztatja hazánkat vídámító képe,
Hogy már a magyarok napja is kilépe,
S rövid időn felhág egünk délpontjára,
Hogy világosságot hintsen valahára.
Kelj fel azért, magyar! álmodból serkenj fel,
Már orcáidra süt e nyájas égi jel.
Kelj fel! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed,
Elibe háláló indúlatid öntsed.
Örvendj, hogy elmúlván a setét éjtszaka,
Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka.
Ezáltal egy kövér reménység táplálhat,
Hogy még napod fényes delére felszállhat.
Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,
Amilyen volt a Márs mezején eleve.
S még azok is laurust fűznek magyarinkra,
Kik most finnyás órral néznek hérosinkra.
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat.
Jer! imé, nimfái már a víg Dunának
Elődbe koszorús fővel indúlának. -
Már orcáidra süt e nyájas égi jel.
Kelj fel! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed,
Elibe háláló indúlatid öntsed.
Örvendj, hogy elmúlván a setét éjtszaka,
Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka.
Ezáltal egy kövér reménység táplálhat,
Hogy még napod fényes delére felszállhat.
Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,
Amilyen volt a Márs mezején eleve.
S még azok is laurust fűznek magyarinkra,
Kik most finnyás órral néznek hérosinkra.
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat.
Jer! imé, nimfái már a víg Dunának
Elődbe koszorús fővel indúlának. -
Ezt minap egy jámbor magyar énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.
Ne is félj, óh magyar, talám akkorára
Boldogabb nap jön fel reád valahára:
S aki mérget forral hazádnak ellene,
Megveri a magyar seregek istene.
S benne a huszadik századot képzelte.
Ne is félj, óh magyar, talám akkorára
Boldogabb nap jön fel reád valahára:
S aki mérget forral hazádnak ellene,
Megveri a magyar seregek istene.
Utolsó kommentek