magyar nyelv és irodalom korrepetálás interneten

 

Van amikor nem verselemzéshez kér valaki segítséget, csak egy-egy verssort szeretne értelmezni. A mai korrepetálás a fentiek értelmében az alábbiakhoz nyújt segítséget.

 

 

 

A két sor értelmezéséhez nem árt tudni az alábbiakat:

 

A vers 1795-ben íródott

 

Csokonai esszéversei közé tartozik (ilyen még pl. Az estve, Konstancinápoly)

Esszévers= társadalmi téma feldolgozása a vers eszközeivel.

 

Témája: korának politikai eseményeivel foglalkozik.

 

Mit tudunk erről a korszakról?

 

A vers keletkezése előtt 5 évvel (1790-ben) meghalt II. József (a kalapos király). Uralkodása alatt támogatói és ellenzői is voltak.(Türelmi rendelete, nyelvrendelete, közigazgatási reformjai —nemesi ellenállás)

 

A vers jóslat: felvirrad még a szerencse a magyarokra (nemesekre)

 

Milyen eszközökkel mutatja be ezt a politikai témát?

Szimbólumokkal

             (pl. 1. a felvilágosodás= fény és hajnal;

                   2. „Vége van már, vége a hajdani gyásznak,
                       Lehasadoztak már a fekete vásznak,” katonai dicsőséget jelent, de a

                       sötét középkort is”

 

3.   Kelj fel azért, magyar! Álmodból serkenj fel,

     Már orcáidra süt e nyájas égi jel.

     Kelj fel! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed” — ázsiai Múzsa=kultúrára

     céloz és a magyarok ősi harcosságára)

 

Ez a korrepetálás remélem, a kérdéshez segítséget adott, de tudom, hogy 3-4 oldalas fogalmazáshoz nem elegendő, hiszen ez nem  elemzési vázlat.  Nem az volt a kérés.

 

U.i.₁ Jámbor magyar (jámbor= szelíd, jóindulattal bír, békés vérmérsékletű, kire vonatkozhat a versbe n?

 

U_2: énekelte= elmondta önálló véleményét; utal a középkori énekes versmondókra

 

U₃ Íme itt a vers is:

 

 

                      

Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött
     Javaidtól azt a valódi örömöt,
Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra,
     Az egész országban harsogó vivátra.
Vége van már, vége a hajdani gyásznak,
     Lehasadoztak már a fekete vásznak,
Melyeket a fényes világosság előtt
     A hajdani idők mostohás keze szőtt.
Az eltépett gyásznak rongyainál fogva
     Tündöklik egy nyájas hajnal mosolyogva.
Setét vőlgyeinkre súgárit ereszti,
     Mellyel a megrögzött vak homályt széljeszti.
Bíztatja hazánkat vídámító képe,
     Hogy már a magyarok napja is kilépe,
S rövid időn felhág egünk délpontjára,
     Hogy világosságot hintsen valahára.

Kelj fel azért, magyar! álmodból serkenj fel,
     Már orcáidra süt e nyájas égi jel.
Kelj fel! s ázsiai Múzsáddal köszöntsed,
     Elibe háláló indúlatid öntsed.
Örvendj, hogy elmúlván a setét éjtszaka,
     Megnyílt a napkelet bársonyos ablaka.
Ezáltal egy kövér reménység táplálhat,
     Hogy még napod fényes delére felszállhat.
Lesz még a magyarnak olyan dicső neve,
     Amilyen volt a Márs mezején eleve.
S még azok is laurust fűznek magyarinkra,
     Kik most finnyás órral néznek hérosinkra.
Idvez légy, szép hajnal! ragyogtasd fáklyádat,
     Víg egünkön mutasd mosolygó orcádat.
Jer! imé, nimfái már a víg Dunának
     Elődbe koszorús fővel indúlának. -

Ezt minap egy jámbor magyar énekelte,
     S benne a huszadik századot képzelte.
Ne is félj, óh magyar, talám akkorára
     Boldogabb nap jön fel reád valahára:
S aki mérget forral hazádnak ellene,
     Megveri a magyar seregek istene.