Kedves Olvasóim!
Minden évben nagyon át tudom érezni 1848. március 15-ének dicső eseményeit. Ma is eltelt a lelkem az ünneppel, mind a lakóhelyemen rendezett műsorral, mind a televízióban látottal. Szerencsére barátokkal is eltölthettem néhány órát, így a blogra csak most késő este vetettem pillantást.
Több kérdés is érkezett, most ezek egyikére válaszolok.
A sokszor alkalmazott korrepetálási módszeremmel segítek egy összehasonlító verselemzésben. (Kérdések- rövid válaszok, de a fogalmazással Neked kell megküzdened kedves Olvasóm!)
Vajda János Nádas tavon című versét vetem össze Kovács András Ferenc (a továbbiakban KAF) Szovátafürdői emlék című versével.
Íme, a két verset is gyorsan idemásolom Nektek a netről, könnyebb lesz vele dolgoznotok.
Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. Nézem ezt a szép világot. Mennyi bűbáj, mily talányok! Mind, amit körültem látok. Nap alattam, nap fölöttem, Aranyos, tüzes felhőben, Lenn a fénylő víztükörben. Itt az ég a földet éri. Tán szerelme csókját kéri... Minden oly csodás, tündéri. Mi megyünk-e vagy a felhő, Vagy a lenge déli szellő, A szelíden rám lehellő? Gondolatom messze téved Kék ürén a semmiségnek. Földi élet, hol a réved? Szélei nádligeteknek Tünedeznek, megjelennek. Képe a forgó jelennek... Most a nap megáll az égen, Dicsőség fényözönében, Csöndessége fönségében. S minden olyan mozdulatlan... Mult, jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? A levegő meg se lebben, Minden alszik... és a lelkem Ring egy méla sejtelemben: Hátha minden e világon, Földi életem, halálom Csak mese, csalódás, álom?... (Vajda János) |
Szovátafürdői emlékFátyolfelhős az ég: elrebbenő ökörnyál!Csapong a nyurga nyár – hány könnyű hő, gyönyör száll,Süvölt az ősz felé?… Míg fekszem tétován,Mint súlytalan sugár a Jordán mély taván.Fátyolfelhős a táj: fénylengető ökörnyál.Besző a szép idő, a távol sem gyötör már.Mint fáradt tölgylevél fenyőzöld Medve-tónLebegve ringok én, világot megvetőn…Fátyolfelhős a csönd: magasan ég a nyár még!Csak úszom céltalan, magányos, néma árnyék…Testemnek hány öröm, hány szebb halál adós, ó?S a lét se több… Csupasz… Lelkemre száradó só!(Kovács András Ferenc)
(Mielőtt bármihez is kezdenétek, fel kell hívnom a figyelmeteket KAF versének pontos címére.
A korrepetáló blogra kissé hibásan érkezett a kérés. )
Kezdjétek a munkát azzal, hogy egymás után hangosan felolvassátok magatoknak a verset.
Máris ráéreztetek, hogy van bennük közös. ( Hangulatuk pl? )
Következzenek a kérdések (és a válaszok kulcsszavai), az is a fogalmazás írójának lesz a dolga, hogy valami logikus sorrendet találjon ki a gondolatainak.
- Milyen verseket kell összehasonlítani? ( Vajda a 19. században, KAF a 20. (21.?) században írta.
A több mint egy évszázad eltérés ellenére hasonló-e a témájuk? (meditálás az életről, halálról; a lírai én és a világ szembeállása. Pl. KAF: Testemnek hány öröm, hány szebb halál adós, ó?,
- Milyen típusú versek közé sorolhatók? (Hangulatlíra)
- Melyik művészeti stílusjegyeket ismerhetjük fel a versekben? (Vajda –impresszionista, pillanatnyi benyomásokat ábrázol. És KAF? )
- Mit sugallnak a verscímek a vers témájáról? (emlék, táj, esemény?)
- Mit tudunk a címekről? (Nádas tavon – nem konkrét elnevezés, bár a Vajdaságban található Palicsi-tóra utalhat, kedvenc helyszíne volt Vajdának) (KAF: konkrétabban adja meg a helyszínt. Szováta – Erdélyben egy fürdőhely- Életrajza alapján miért kapcsolható Erdélyhez a költő? )
- Ha tájleírásnak tűnik a vers, milyen valóságos tájleíró elemeket találunk? ( Vajda, ragyogó nap, csónak, vad, fegyver; KAF: fátyolfelhős égbolt, Medve-tó ( Szováta egyik nevezetessége, akárcsak a vers utolsó szaváról (só) is az ottani sóbányára gondolhatunk)
- Végig a tájleírásról van szó? (inkább a lélek világáról; látványról, képzelődésről)
- Van-e utalás az évszakra? ( Vajdánál nincs, KAF: nyár)
- Mindkét vers E/1. –ben íródott. Mit tudunk meg a lírai énről? ( Vajda: tavi vadászatra indult, KAF: hanyatt fekve nézi a felhőket. Bizonyítsd a vers szavaival)
- Milyen hangulatban van a lírai én mindkét versben? (magányos, andalító, lelkükbe merültek)
- Milyen kifejezéseket találsz mindkét versben, amivel igazolható ez a hangulat? (pl. KAF: „Lebegve ringok én,; )
- Milyenné válik a valóságosnak induló tájleírás? ( Irreálissá. Pl. KAF: fátyolfelhős táj, fátyolfelhős csönd; Vadától is keress példát)
- Hol jelenik meg a valóság tehát? (pl. Vajda: a tó víztükrében, KAF: lírai ént körülvevő magányos csöndben)
- Érezhető-e bizonytalanság/ sejtelem a versekben? (pl. Vajda: az idő kifejezésében „múlt, jövendő tán együtt van.)(KAF: valami gyötörte „a távol”, tétova fekvés)
- Mi a véleménye a világról a két költemény lírai énjének? ( KAF: Lebegve ringok én, világot megvetőn… Vajda: semmiség, kék űr, „forgó jelen”)
- Költői eszközök közül milyen jellemzőt találsz? (pl. melyik példa, melyik versben olvasható? megszemélyesítés: az ég ……szerelme csókját kéri, fáradt tölgylevél, ;metafora: víztükör, fenyőzöld Medve-tó (tényleg zöld, a valóságban is!!!) szinesztézia: halk árnyék, néma árnyék; hangulatfestő szavak, jelzők stb. )
- Mit tudsz a versritmusukról? ( pl. Vajda: nyolc szótagos sorok, kétüteműek = felező nyolcas és KAF verssorai? )
- Figyeld meg a rímeket: egyik páros, másik ún. bokorrím. Felismered ?
- Melyik filozófus hatását ismerjük fel? ( Vajda: Schopenhauer – élet-álom---KAF versében is?)
- A hangulati tájlírán kívül, hová sorolhatjuk még a költeményeket? (filozofikus költemények)
- A versek befejezése milyen? ( Vajda- filozofiai kérdés; KAF széttöri a mondatot- utolsó sor)
- Lehet-e válaszolni Vajda kérdésére?
- KAF utolsó sorát hogyan értelmeznéd? Mi a csupasz? A lét vagy a lélek?
Első nekifutásra ennyi gondolattal tudtalak Benneteket Kedves Érdeklődő Olvasóim korrepetálni irodalmunkból. Én élveztem , remélem Nektek is jólesik a munka.
Utolsó kommentek