magyar nyelv és irodalom korrepetálás interneten

• Természetesen  a teljesség igénye nélkül született a blogbejegyzés.

Az összehasonlítás menetéről, mikéntjéről általánosságban az Összehasonlító verselemzés című írásomban találsz tanácsot.

I.                   Bevezetés

(lsd. Radnótiról röviden  című blogbejegyzésem)

Különösen a  II. világháború lelketlenségéről a zsidók elleni kegyetlenkedéséről  írj .

Miért kell erről írni? Mit tudsz az életrajzából ezzel kapcsolatban?

Szembeszállt a kegyetlenkedéssel, küzdött az életéért. Hogyan? ( Halál és idill a költészetében)

Mennyiben hasonlít ez az életfelfogás ahhoz a bikához, amelyik feltűnik a Mint a bika című versében?  Mennyire száll szembe a farkascsordával a bika? ? Milyen tulajdonságai vannak?

A Mint a bika című verse nem életének utolsó napjaiban keletkezett , de benne van a bukás, a halál gondolata., s a halhatatlanságé is.  

„Így küzdök én is és így esem el majd, 
    s okulásul késõ koroknak, csontjaim õrzi a táj. „

Radnóti a legkegyetlenebb körülmények között , a halál pillanatában is képes volt verset írni, erre utalnak pl.  a Razglednicák versei.
Mikor keletkeztek a Razglednicák?

A rabokkal szörnyen, kegyetlenül, emberelenül bántak.Milyen kor volt ez? ( Lásd Radnótiról röviden mottóját )

 Ezt az embertelenséget, hogyan próbálta Radnóti túlélni?

Versekkel. Tökéletesen megszerkesztet formákkal. ( Erőltetett menet) nibelungizált alexandrinusban íródott= 13 vagy 14 szótagos verssorok, időmértékes verselés)

A vers szerkezete,  két részből áll. Mindkettő 10-10 sorból áll.

Mivel utal a vers formai megjelenése a foglyok fáradtságára, akadozó, botladozó járására?

Gondolj  a verssorok törésére, a folyamatos írásban fellelhető szünetre.

Mondok néhány kulcsszót, összekapcsolhatók-e ezek mind a két verssel? ( Mint a bika, Erőltetett menet )  

Életösztön ,

életvágy, élni akarás

az életben maradás reménye,

testi és lelki  fájdalmaktól megszabadító halál

A bolond szó a 2. mondatban is megismélődik, de ott kap egy jelzőt. („jámbor”) Mit jelent itt a jámbor?( Együgyű? )  Mi az érték számára?   (A megszabadító halál)

Vajon, tényleg erre vágyik  a halálra? „ Még visszaszól talán ,”- mit fejez ki , különösen a talán szót értelmezd.

Mivel indul? – feltételes mód, vágyakozás, remény, de ugyanakkor félelem

Mi mindent szeretne?

Üldögélni a verandán,

szilvalekvárt kavargatni,

napozni nyár végén,

szerető asszonyra várni,  

az otthont megtalálni újra, ahol . ;….. a béke méhe zöngne-….gyümölcsök ringanának…”

Milyen képek ezek? Radnóti költészetére a halál mellett ezek a képek is jellemzően megtalálhatók.

 Mit nem enged a remény a fogolytábor lakóinak?  
A felszabadító halálba belenyugodni, a halált választani?

Mire elég ez a remény?

Hogy újra és újra képes legyen felkelni a menetelés során számtalanszor összerogyó ember.

Milyen költői képeket találunk a versekben?

 A bika pedig: „rázza fejét s fordul, szarván a sûrû, 
    repedõ levegõvel és dobbantása nyomán 
    gyötrött fû s föld fröccsen a rémült legelõn szét. 

Mint a bika és az Erőltetett menet azt az üzenetet hordozza, hogy az életért küzdeni kell, bármennyire is közel van a pusztító halál. Az életet választja , bár baráti segítséget vár , az kiáltson rá , hogy úgy dönthessen : „ fölkelek” Erőltetett menet

Hogyan foglalnád össze az életigenlést a Mint a bika című versben?

    Úgy éltem életem mostanáig, mint fiatal bika, 
    aki esett tehenek közt unja magát a déli 
    melegben és erejét hirdetni körberohangat 
    s játéka mellé nyálából ereszt habos lobogót. 
    És rázza fejét s fordul, szarván a sûrû, 
    repedõ levegõvel és dobbantása nyomán 
    gyötrött fû s föld fröccsen a rémült legelõn szét. 
  
    S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint 
    bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén 
    és fölszagol a levegõbe. Érzi, hogy hegyi erdõkön 
    az õzbak megáll; fülel és elpattan a széllel, 
    mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, – 
  
    fölszagol s nem menekül, mint menekülnek 
    az õzek; elgondolja, ha megjön az óra, küzd 
    és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda – 
    és lassan, szomorún bõg a kövér levegõben. 
  
    Így küzdök én is és így esem el majd, 
    s okulásul késõ koroknak, csontjaim õrzi a táj. 
  
    (1933) 

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!