Vörösmarty: Előszó és Arany János: Letészem a lantot című versének összehasonlító elemzése
Ismét egy összehasonlító verselemzéshez készítettem egy vázlatot . A mai netkorrep irodalmi műelemzése Vörösmarty és Arany János költészetének, gondolati-és érzésvilágának összehasonlításával foglalkozom. Ez az internetes korrepetálás a teljesség igénye nélkül igyekszik segíteni.
Azt azonban leszögezem, hogy nem készítek fogalmazást, csak nagyon vázlatos formában kívánok „korrepetálni.”
Arra azonban figyeltem, hogy ne kelljen a verseket keresgélni, itt olvashatók.
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
Baracska, 1850-1851 telén, télutóján
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
Vázlatpontok (még a sorrend sem kötelező; csak gondolatébresztés!)
1. A két vers megírásának időpontjából, mire következtetsz? ( szabadságharc bukása után vagyunk)
2. A két költő lelkivilágának különbsége:
Vörösmarty: Képtelen belenyugodni mindabba, ami az 1848/49-es szabadságharc bukása után történt. Fájdalommal teli, csüggedés, indulattal teli, zaklatott vers. Látomás.
Toposz: „Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.” (fa = nemzet; virág= költészet)
toposz:görögül = hely; a közismert, közkinccsé vált korokon átívelő költői kép, írói fordulat, cselekményelem. A hozzá kapcsolódó képzetek is mindig rokon jellegűek ( eső = bánat, fürdetés = múlttól való megtisztulás ). A modern irodalomtudomány szóhasználatában a toposz az irodalmi művek sorában fellépő azonos vagy hasonló jelentésű szövegrész, visszatérő kifejezés, klisé, séma, alkotói felfogás, szemléletmód. http://www.literatura.hu/lexikon/t.htm
3. Mit ábrázol a két vers?
Vörösmarty: a katasztrófát (látomásszerűen)-bukás, önkényuralom,
4. Az emberi élet állapotának ábrázolása:
Vörösmarty: az élet folyamatának három állomását, a múltat, a jelent, a jövőt mutatja be.
5. Szerkesztés: Vörösmarty: nem osztja versszakokra, Arany igen. Zaklatottság – Vörösmarty ,
1.vsz: lemondás, belenyugvás, szomorúság
2.vsz: értékek a múltból , harmónia a természettel, boldogság( refr. ellentét)
3. vsz: utalás a barátra, Petőfire,
4. vsz. =közösségélmény
5. vsz. bizonytalanságra, illúzióra utaló szavak: „látni véltük, álmodánk,"
6. vsz. Jelen---„Most…) metaforák, hasonlat , (IDÉZNI)
„temető, kíséret, halál, szemfödél” – elmúlásra utaló szavak--- és a költészetre
7. vsz. ( első sort ismétli –keret!)- a jelenben a költészet értelmetlen—
nyugodt megállapítás: „ Nehéz” a lant, a költészet
„Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt” ( reformkor szellemi harcaira utal)
„Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.” ( az újat hozó kor ábrázolása, minden elámul az újszerűség láttán)
„A vész kitört .” (Tőmondat, ami jelzi, hogy a tavsz után mégsem a nyár érkezik , hanem a borzalmas jelen- önkényuralom, bosszú a szabadságharc miatt)
„A szellemek világa kialutt „ ( Az ellenség ereje még az ész erejét is kioltja, szörnyűség következik)
„Most tél van és csend és hó és halál”. ( monoton a kötőszó ismétlése és a mély hangrend miatt; reménytelen, értéktelen jelen)
„Jókedvet és ifjuságot hazud:” ( hazug tavasz, a Föld megőrült)
Hová tevé boldogtalan fiait? ( A kérdés a szabadságért elesett magyar katonákra utal)
6. Versszervező elv:
1. évszak –metafora
Tavasz: ember-világ, ember –természet közötti harmónia, feloldódik az ellentét a szív ( érzelem) és az ész ( értelem) között
Nyár: költői kép nincs a nyárról, de a természetben a tavasz után a nyár jön, azonban nincs feloldódás, amit sugallt a tavasz, mert „A vész kitört” – A borzalmakat festi le– egyre mélyülő, fokozódó jelzőkkel
Ősz: nemcsak képileg nincs a versben, hanem gondolatilag sem. A céltudatos emberi tevékenység nem hozott eredményt, nincs gyümölcs, ( Ez az évszak a hiányával van jelen)
Tél: élettelen, reménytelen, komor, = JELEN
Pusztulás, elmúlás ( megtorlás)
Új Tavasz: = Jövő ( természet körforgása, de nem harmóniát hoz, tragikus „Jókedvet és ifjuságot hazud:”
2.biblikus képek ( Isten elborzad , megőszül, az ember kegyetlenkedéseit láva)
3. romantikus ellentétek
1. múlt és jelen szembeállítása= időszembesítés
2. értékszembesítés – kiábrándulás, belenyugvás: a múltat visszahozni lehetetlen
7. Idő -és értékszembesítés mindkét versben:
Értékekben gazdag múlt
Érték nélküli jelen
Jövő ( csak Vörösmarty) látszólag érték, valóságban érékhiány
8. Kezdőkép:
Jelkép:
Arany ( ismétli a címet) lant= költészet,
Vörösmarty: tavasz=reformkor, megszemélyesíti a tavaszt, mozgalmas igék:
„Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,”
9. Címről
„Három rege című mű előszava, Bathyány Emmának ( a
Előszó az ember – a világ tragédiájának ábrázolásához
Arany –kettősség . lelkesedés a múlt érékeiért, és csüggedés a jelen miatt , belső küzdelem
Kifejezése: refrén, indulatszó, „ lettél, levél” – múltra utalás, ünnepélyes, archaikus kifejezéssel, megszólítás („ lelkem ifjusága)---- ódaszerű kifejezőeszközök
10.Műfaj:
Elégia, mert: kijelentő mondatok, lásd első sor, a múlt, jelen szembeállítása „nem" tagadószó, késleltetett mondatok (…-kal jelölt)
11.Verszárlat:
régies múlt használata, mint Arany
„Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!”
12. Összegzés: Mennyiben hasonlít, mennyiben különbözik Vörösmarty és Arany érzelmi világa?
Utolsó kommentek