Igencsak fejtörést okozhat anyanyelvünk tanulása, ha belegondolunk, mennyire természetes nekünk mindaz, amiről Bencze Imre: Ékes anyanyelvünk című műve szól.
Kezdjük tán a jó szóval,
tárgyesetben jót.
ámde tóból tavat lesz,
nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő,
többes számban kövek,
Nő-nek " nők" a többese,
helytelen a növek.
(Sváb asszony szól: van két vőm,
ezek eztán vövek?)
Azt se tudom, mi a cő?
Egyes számú cövek?
Csók, ha adják, százával jő
ez benne a jó,
hogyha netán egy puszit kapsz,
annak neve csó?
Agysebész, ki agyat műt
otthon írt egy művet.
Tűt használ a műtéthez,
nem pediglen tűvet,
Munka után füvet nyír,
véletlen se fűvet.
Foglár fogán foglyuk van,
nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból
megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is,
hacsak meg nem fogjuk.
tárgyesetben jót.
ámde tóból tavat lesz,
nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő,
többes számban kövek,
Nő-nek " nők" a többese,
helytelen a növek.
(Sváb asszony szól: van két vőm,
ezek eztán vövek?)
Azt se tudom, mi a cő?
Egyes számú cövek?
Csók, ha adják, százával jő
ez benne a jó,
hogyha netán egy puszit kapsz,
annak neve csó?
Agysebész, ki agyat műt
otthon írt egy művet.
Tűt használ a műtéthez,
nem pediglen tűvet,
Munka után füvet nyír,
véletlen se fűvet.
Foglár fogán foglyuk van,
nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból
megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is,
hacsak meg nem fogjuk.
Szegény külföldiek!
De vajon nekünk valóban természetes a j-ly helyes használata?
Utolsó kommentek