Kedves Felnőtt Olvasóm!
Kíváncsi lennék arra, hogy a következő történetről Önnek mi a véleménye. Mit tett volna az én helyemben?
Kedves Iskolás!
Az is érdekelne, hogy Te hogyan látod. Eltúloztam volna!?
A minap kerékpárral éppen bekanyarodtam egy kisváros csendes utcájába. Előttem néhány méterrel is bicikliztek.
Hirtelen kirohant az útra egy 5-6 éves kis vasgyúró srác, kezében egy olyan rúddal, amire a szekrényben szoktuk felakasztani a ruhákat. Az előttem haladók után kiáltott. ("HÉ!")Azok nem reagáltak( messze voltak).
A fiúcska hirtelen észrevett engem, odarohant , meglóbálta a rudat és le akart vele sújtani. Már a halántékomon éreztem a suhanást.
Megijedtem , erélyesen,de nyugodtan szóltam: "Ezt ne csináld, légy szíves. Nem szabad."
A rúd megállt a levegőben. Ekkor láttam meg az anyukát, aki a kapuban állt, és ennyit mondott: "Marci! gyere be !"
A történetnek itt vége? lett . Be kell vallanom, megviselt. ( Rám fért volna egy kis lelki korrepetálás:). Főleg ilyenkor tanév kezdetén. Mindig abban bízom, hogy oktalanul soha senkit nem bántanak.
Hogyan tovább?
Van még remény?
Lehet agresszió nélkül élni?
Meggyőzhetők-e még a harciasabb gyerekek is a helyes útról?
Lehet, hogy holnap már másként látom ,arról azonban hamarosan fogok írni - így az új iskolaév elején -, hogy kinek , mi a felelőssége ( szülőnek, tanárnak, társadalomnak, tanulónak) egy sikeresnek remélt tanév során.
Utolsó kommentek