Petőfi Sándor: A puszta, télen és Juhász Gyula: Magyar tél
(Összehasonlító verselemzés)
Tél van odakint, meleg szoba idebent. Ha nem is kapjuk magunkra hótaposó csizmánkat elidőzhetünk egy kicsit a költők hideg telet idéző verseinél .
Abban azonban reménykedem, hogy nem válunk miattuk bússá, mert , ha igen, kapjuk magunkra azt a csizmát és irány a természet, a park, az erdő!
1. Olvassuk el egymás után a két költeményt (akár többször is, hogy észrevegyük a különbséget, hasonlóságot bennük)
Petőfi Sándor: A puszta, télen
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...
Háta mögött farkas, feje fölött holló.
Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.
(Pest, 1848. január)
Juhász Gyula: Magyar tél
A kicsi kocsma ablaka világos,
Fehérvirágos, mint a temető,
Hol a nap éppen vérködösen áldoz
S a hold sápadt sarlója egyre nő.
Az este jő és a fehér keresztek
Nagy békessége integet felénk,
Szelíd magánya a mély, ősi kertnek,
Hol megpihen majd minden nemzedék.
A tünde ég pásztortüzei lassan
Kigyúlnak rendre és az ég alatt,
A temetőben és a kocsmazajban,
Egy néma angyal halkan áthalad.
A szárnyakat hallják egy pillanatra
A vén ivók s bús holtak, csöndbe lenn,
A Bodri szűköl, a havat kaparja
S a kakukkóra megáll hirtelen.
Babona, bánat, borok és botorság,
Mind összekapnak és a kocsma zug,
Fölzengenek az átkok és a nóták
És döngetik a temetőkaput!
2. Szóértelmezések:
Petőfi Sándor: haris- madár
Senki sem fordítja feléjök a rudat- lovaskocsi rúdja
Juhász Gyula Fehér keresztek: - temető
Tünde ég – hogyan mondanánk ma ezt a jelzős szerkezetet?
Botorság :balgaság, ostobaság
3. Hasonlítsd össze a két vers hangulatát , a vershelyzet alapján:
Petőfi : a pusztai tájat, mintha a meleg szobából képzelné el, ellenségesnek tartja a hideg telet
Juhász Gyula : az élet elmúlását juttatja eszébe a téli kép, lehangoló Szerinted ő is bentről nézi? Miből következteted ki a véleményed? „ A magyar bánat és az emberi részvét költője vagyok”-vallja a költészetéről ő maga. Miért igaz ez erre a versre is?
4. Hogyan mutatja be a téli képet a két vers?
· Petőfi:
- negatív festés = felsorolja mindazt, ami csak nyáron volt jelen
· Fürgén tevékenykedő ember nélküli világ ( halászkunyhó, csőszház, tanya)
· A béres komótosan gyújt pipára (télen minden lelassul)
minden
A táj nem nyugodt, elszabadulnak a természeti erők(vihar)
Feltűnik egy ember – a betyár ,
Miből következtethetsz reménytelen helyzetére?
Juhász Gyula:
- nem a tájat festi le elsősorban, hanem az életmódot
- belső hangulatát mutatja be
Vidám- e ez az élet- miből következtetsz ?
Milyen ellentétes képeket veszel észre a versben?
5. Jellemző költői eszközök a versekben
Petőfinél: metaforák, hasonlatok a jellemzőbbek, - magyarázd meg a jelentésüket
Juhász Gyulánál: jelzők, alliteráció, hangutánzó szavak – hogyan kapcsolódnak a költemény alaphangulatához
6. Verszárlat: (a vers befejezése)
Petőfi: utal kora politikai eseményére ( kiűzött király)
A tél – jelkép ( veszélyezteti a békés, emberi életet)
Juhász Gyula: a költő érzésvilágát fogalmazza meg a kocsmai jelenetben, a temető a nyomasztó hangulatot juttatja eszünkbe
(A véleményeidet bizonyítsd idézetekkel)
.
Utolsó kommentek