Tavaly nyáron a sátorozás sajátos élményei mellett ismerkedtem a Művészetek Völgyében sok-sok kulturális programmal.
Most , hogy folynak Kapolcson és környékén a Bűvészeti Napok - és sajnos nem vagyok ott, nem úgy jött ki a lépés- nosztalgiázni kezdtem. A tavalyi hátizsákomban ráakadtam néhány feljegyzésre. Ezeket olvasgatva újra átéltem azokat a mosollyal teli, programdús napokat.Mindig meg akartam köszönni a főszervezőnek , Márta Istvánnak, de mivel személyesen nem ismerem őt, szégyellem, de elmaradt a köszönet.
Két összegyűrődött, fecnivé változott iromány miatt percekig kalandoztam a múltban. Az egyik egy orosz költő ( JESZENYIN) verse, a másik MÁRAI Sándor gondolata a Füveskönyvből. Az előzővel dallamokat is felidéztem ,hiszen zenés esten hangzott el; utóbbival pedig a " célbadobós"vásári játék,a vurstli, és egy váratlan, első találkozás jutott eszembe a neten néhány héttel korábban szerzett ismerőssel. ( Vele azóta már egészen jó barátságba keveredtünk) .
Most ez a korrepetálás részben emlékezetfejlesztés nekem, másrészt szövegértés Neked, kedves Olvasóm !
Márai Sándor: A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit – a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek.
Márai Sándor: Füveskönyv
Kérdés szövegértéshez:
Melyik mondatot érzed kulcsmondatnak, tételmondatnak, legfontosabb üzenetnek?
Egyetértesz vele , vagy tiltakozol ellene?
Várom a válaszod. ( kommentben, vagy e-mailben)
Szergej Jeszenyin - Elindulok
Elindulok, szelíd zarándok,
mezítlábas szegénylegény,
amerre úsznak zsenge ágak
nyírfaderék fehér tetején.
A földet véges-végig mérem,
követve képzelt csillagot.
Közelgő jósorsom remélem,
míg rozstáblák közt ballagok.
Piros almát emel az égre
a hajnal hűvös tenyerén.
Kaszások indulnak a rétre,
énekük lassan ring felém.
Falu-sövény mellett haladva
csöndes igéket mormolok:
százszor boldog, ki elfogadta
a tarisznyát, vándorbotot,
boldog, kit gyér öröm vigasztal,
barát, ellenség elfeled,
kit dűlő, mezsgyekő marasztal,
s ki csak kévéknek hajt fejet.
(Rab Zsuzsa fordítása)
Szövegértéshez kérdések:
- 1. Nincs kedved lefesteni egy képben mindazt , amit a költő szavakkal fejezett ki? ( Meglephetnél vele engem - én béna vagyok a rajzhoz. ) Unalom ellen is megteszi, nem?
- 2. Gyűjsd össze a versben található költői jelzőket : Ha elfelejtetted, mit is nevezünk jelzőnek , csak tedd fel bátran a kérdést: m i l y e n ?
- 3. Ha összegyűjtötted, nézd meg gyorsan, melléknév-e szófajilag mindegyik jelző? Melyik melléknévi igenév? ( 2 van!)
- 4. Mi a vers témája? Olvasd el szépen, figyelmesen ,-esetleg hangosan- újra és újra , amíg nem sikerül megfogalmaznod a témát.
- 5. Ha nincs kedved rajzolni, próbálj énekelni. Találj ki valamilyen dallamot ( akár többet is ) a vershez. Énekelj hangosan , bátran.
Hidd el , élvezni fogod.
Utolsó kommentek