Szavazz

Címkék

. (1) .magyar (1) a (3) ábránd (1) ady (23) ágrajz (1) alany (1) alárendelő (1) alárendelt (1) alárendelt összetétel (1) allegória (3) alliteráció (1) állítmány (1) anna (1) antigoné (1) anyanyelvünk (1) arany (6) arany ember (1) arany jános (1) áthajlás (1) athalie (1) attila (2) avaron (1) az (4) az alföld (1) az arany ember (4) az eltévedt lovas (1) az ember tragédiája (1) a (3) a föl földobott kő (1) a gazda bekeríti a házát (1) a gózoni szűz mária (1) a közelítő tél (1) a legyek ura (1) a legyek ura (1) a néhai bárány (1) a puszta télen (1) a vörös felhők alatt (1) a walesi bárdok (1) babits (9) balassi (5) balladaszerű (1) barbárok (1) batsányi (2) berzsenyi (8) beszéd (1) beszél a fákkal a bús őszi szél (1) betűrím (1) biblia (1) boldog (1) boldogság (1) boldog szomorú dal (1) boris könyve (1) bornemissza (1) búcsúja hazájától (1) bukás (1) cselekmény (1) csongor és tünde (1) deus (1) disztichon (1) dráma (1) drámaelemzés (2) dsida (2) eclogák (1) édes (1) egyszerű (2) egyszerű mondat elemzése (1) ekloga (1) elbeszélő fogalmazás (1) elégia (4) elemek (1) elemzés (22) ellentét és feloldása (1) előszó (1) elzárkózottság (1) érettségi (4) erőletett menet (1) értekezés (2) értékszembesítés (1) értelmezés (2) érvelés (8) és (1) észköszörű (1) és (1) ex (1) fájdalom (1) feladatok (1) feladatsor (2) feledékenység (1) felelősség (1) felelőssége (1) felsősök (1) felvételi (1) figyelem (1) fogalmak (1) fogalmazás (12) fogalmazás. (1) főige segédige (1) földrajzi (1) forma (1) franciaországi (1) gare (1) golding (2) gondolkodva (1) gyakorlás (1) gyakorlat (1) gyakorlatok (1) gyorsolvasás (1) gyula (4) hajnal (1) hajnali részegség (1) hajnóczy (1) halotti (1) halotti beszéd (2) hangos (1) harry (1) hasonlat (1) hasznos (1) hatosztályos (1) hazám (2) héja nász az (1) héja nász az avaron (2) helyesírás (9) hibalista (1) hibatípusok (1) hogy (1) hogy júliára talála (2) holtig tartó tanulás (1) holt vidék (1) hontalanság hitvallása (1) hova lett gál magda? (1) húsvét előtt (1) húsz év múlva (1) idézetek (3) idill (1) időmértékes (2) időszembesítés (1) időtöltés (1) igék (1) illyés gyula (1) internetes (1) internetes (1) internetes korrepetálás (4) írásához (1) irodalmi (1) irodalmi elemzés (1) irodalmi fogalmak (1) irodalom (50) irodalom. (1) irodalomtörténet (1) iskola (1) ismétlés (1) itt van az ősz (1) játék (3) javítás (1) jellemzés (6) jelölések (1) jenő (1) jeszenyin (1) jobbágy károly (1) jókai (7) jóolvasás (1) józsef (3) józsef (1) józsef attila (8) józsef attila a dunánál (1) juhász (3) juhászgyula (1) juhász (2) juhász gyula (3) jumurdzsák (1) j ly (1) j ly helyesírása (1) j végű szavak (1) kaffka (1) karácsonyi (1) katona (1) katonaének (1) kertben (1) kijelölő jelző (1) klasszicizálódás (1) kóborlásaim (1) kölcsey (2) költői (1) költői jelző (1) költői képek (1) komárom (1) komplex (1) könyvajánlás (1) könyvajánlat (1) könyvek (2) korrepetálás (197) korrepetálás. (1) korreptálás (1) korstílus (1) körútihajnal (1) kosztolányi (9) kötelezők (1) kötelező olvasmány (1) kovács andrás ferenc (1) közélet (1) középiskolások (1) krisztyán tódor (1) krónikás ének (1) látó (1) léda (1) leírás (1) lényeglátás (1) letészem a lantot (2) levegőt (1) levéltöredék barátnémhoz (1) lőrinc (1) ly (2) machina (1) madách (1) magánélet (1) magány (1) magyar (37) magyaros (1) magyaros (1) magyar (2) magyar irodalom (5) magyar irodalom nyelvtan (1) magyar korrepetálás (1) magyar nyelv (1) magyar nyelvtan (2) magyar nyelv és irodalom (2) magyar tél (1) mama (1) márai (3) margit (1) márton lászló (1) megszemélyesítés (1) mellérendelés (1) mellérendelő (1) mert engem szeretsz (1) metafora (1) mikszáth (6) milyen vol (1) mindvégig (1) minek (1) mint a bika (1) mint különös hírmondó... (1) módszerek (1) mondat (2) mondatelemzés (15) mondatok (2) móricz (3) motívum (1) műelemzés (6) műfajok a bibliában (1) műfelismerés (1) munkaterápia (1) műrtelmezés (1) művelődéstörténet (1) nagy lajos (1) nelvtan (1) nem tudhatom (1) népdal (1) népiesség (1) netkorrep (25) netkorrep. (1) névmások (1) novella (2) novellaelemzés (10) novellaelemzés. (1) nyár (1) nyári (1) nyelv (2) nyelvészet (1) nyelvhelyesség (1) nyelvművelés (1) nyelvtan (31) nyelvtani elemzés (1) odüsszeusz (1) ölelkező (1) olvasás (8) olvasó (1) önismeret (1) orbán jános dénes (1) orbán ottó (1) örkény (2) össehasonlítás (1) össezhasonlítás (1) összefoglalás (1) összehasonlítás (52) összehasonlító (4) összehasonlító elemzés (2) összehasonlító verselemzés (5) összetett (1) összetett mondat (1) osztályrészem (1) ötödikeseknek (1) ó én édes hazám (1) párisban járt az ősz (1) pedagógusok (1) percek (1) péri lányok szép hajáról (1) petőfi (21) petrarca (1) pótvizsga (4) radnóti (7) realista (1) realizmus (1) regényelemzés (1) regényrészlet (1) rejtvény (1) reszket a bokor mert (1) részlete (1) rilke (2) rím (2) rimbaud (1) ritmus (1) romantika (1) romantikus (1) rövidítések (1) schiller (1) sem utódja sem boldog őse (1) senki szigete (1) shakespeare (1) sms (1) söszehasonlítás (1) sötétség (1) stílusirányzat (1) szabadság (1) szabó (1) szabó lőrinc (1) szajnapartján (1) szakdolgozat (1) szavalóverseny (1) szegény don kihot (1) szél (1) szépirodalom (1) szeptemberi áhítat (1) szép (1) szép nyári este van (1) szeretetvágy (1) szergej (1) szerkezet (1) szimbólum (2) szinesztézia (1) szmájli (1) szóbeli (1) szóelemek (2) szófajok (1) szójáték (1) szójátékok (1) szókép (1) szóképek (2) szókincsbővítés (1) szókincsfejlesztés (1) szophoklész (2) szórakoztató (1) szószerkezetek (1) szövegértelmezés (1) szövegértés (6) szövegfeldolgozás (2) szövegtanulás (1) szózat (1) szülő (1) szülők (2) tagolatlan (1) tájleírás (1) tájleíró költemény (1) tájlíra (2) tanácsok (1) tanévkezdés (1) tanulás (5) tanulási (1) tanulástechnika (5) tanulnivaló (1) tápai lagzi (1) társtalanság (1) tartalom (4) távkorrepetálás (3) technika (1) télialkony (1) természetábrázolás (1) tiszai (1) tisza parton (1) tisztesség (1) többszörösen összetett mondat (1) toldiné (1) tőmondat (1) tömörítés (1) tompa (1) töredék (2) tóték (2) tóthárpád (1) tóth árpád (2) újszerűség (2) új versek (1) unaloműző (1) vajda (4) változásokra (1) van (1) vergilius (1) vers (1) versek (4) verselemzés (46) verselemzés. (1) verselemzések (1) verselés (3) versmondás (2) versritmus (1) verstanulás (1) verszene (1) visszafelé is értelmes szavak (1) vörösmarty (7) wass (1) weöres (1) xix. (1) zrínyi dala (1) zsarnokság (1) (3) albert (1) arany ember (3) attila (2) búcsúverse (1) csönd (1) de (1) este (1) irodalom (3) itt van újra (1) jános (4) jeszenyin (1) júliára talála (1) költői nyelve (1) korrepetálás (1) l’est en (1) magyarokhoz (1) megoldása (1) mór (1) nevek (1) nevezzelek (1) nyelv (1) összetett mondatok (1) potter (1) sándor (1) század (1) szomorú dal (1) tenger (1) verse (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Allegorikus versek a magyar irodalomban ( csak úgy találomra)

2008.02.17. 16:25 nincsa

A mai netkorrep- óra olvasással telik el. Abban segítek ugyanis, hogy ne kelljen a szöveggyűjteményekben, kötetekben keresgélni. Kattintgatni se kelljen, ezért itt megtalálhatók azok a versek, amiket kiválasztottam az allegória szemléltetésére.Nekem ezek jutottak eszembe, de Ön Kedves Olvasóm, más verseket is találhat, akár más nemzetek költészetéből.

Kívánok kellemes olvasást a versekhez! Bízom abban, hogy  a rejtettebb értelmét is sikerül megfejteni.

A mai irodalmi korrepetáláson a versek között  olvasható lesz néhány utalás a témához.

 
 

1. Arany János:

Toldi IV. ének  (álom – allegória nem a teljes éneken, hanem csak a 4. 5. versszakán húzódik végig)

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.



Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.

2.Arany János:

 A gyermek és a szivárvány (1851 júl.)

Allegoria


Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.

"Be gyönyörű híd az ottan!
Égi híd az" gondolá,
"Óh, talán ott járnak épen
Az angyalok fel s alá!
Mint szeretnék odamenni!
Bizony el is szaladok,
Jó fiút hogy bántanának
Azok a jó angyalok!

Messze sincs az; lám csak ott van
A közel erdő megett,
Még ma estig rajta könnyen
Megjárhatnám az eget.
Istenem, mily szép is lehet
Ám belülről az az ég!
Istenem, ha én egy kissé
Oda bepillanthatnék!"

Szólt, eredve gyors futásnak,
És legottan messze jár;
Édes anyja híná vissza,
De szavát nem hallja már.
Útfelen száz kis virág int:
"Ülj le közénk, szép gyerek!"
Száz madár mond: "dallok egyet!"
De ő nem hallgatja meg.

Síkos a föld és alóla
Ki-kicsuszamlik az ut,
Tüske rántja meg ruháit
Hogy "megálljon! hova fut?"
Majd elébevág s keresztül-
Fekszi ösvenyét az ér,
Mely, ha egyszer átgázolta,
Ellenkedve visszatér.

De az értől nem ijed meg,
Nem hátrálja síkos ut,
Szóba sem áll vad tövissel:
Egyre gázol, egyre fut.
Sem gyönyörre, sem veszélyre
Nem tekintvén láb alatt,
Szép szivárványt a magasban
Nézi, nézi, és halad.

Kérdi tőle útas ember,
Egy öreg szántóvető:
Hova oly lélekszakadva?
És mivégre siet ő?
"Jaj" felel, de gyors futtában
A kérdőre sem tekint,
"Ama hídhoz kell sietnem,
Vissza is jőnöm megint!"

"Balga gyermek, hol van a híd?
Hová futsz ily esztelen?
Szivárvány az: vége nyugszik
Messzi, messzi tengeren:
S a megürült fellegekbe
Szí fel onnan új vizet...
De hiszen fuss, ha tapasztalt
Ősz fejemnek nem hiszed."

"Ám legyen híd, ám szivárvány,
Oda már én elmegyek,"
Szólt a fiú, "hogy felőle
Épen bizonyos legyek."
És az erdő bokros útján
Bekanyarul egymaga,
Hol feketén leskelődik
Már felé az éjszaka.

Ott sohajnak, ott kacajnak
Múló hangját hallani,
Ott fejéről fövegét is
Le-lekapja valami:
Ott fehéren a sürűből
Rá-rábukkan egy fatő:
De galyak közt a szivárvány
Int feléje, s halad ő.

Szembe jőnek búcsujárók,
Szinte kérdik és felel.
"Kis bohó, mi haszna fáradsz?
Oda nem jut ember el...
Mi lehet az a szivárvány?
Van felőle sok mese:
De közelről (ennyiünk közt!)
Még nem látta senki se."

Nem elég ez a fiúnak:
De én látni akarom!"
Szóla és tör fel a hegynek
Út nélkűli avaron.
Kő hasítja gyenge lábát,
Szirten át esik-bukik;
Haj! s alélva roskad össze
Midőn feljut a fokig.

Ott is, amint összerogyva
Tehetetlen feküvék,
Epedő nagy kék szemével
A szivárványt nézte még;
A szivárványt, amely szinte
Fogyni látszott, sínleni -
És mind jobban, és mind jobban
Elsápadtak színei.

"Szép arany híd, szép szivárvány,
Én szerelmem, bármi vagy, - "
Esdekelt ő tárt karokkal,
"Óh ne hagyj el, - óh maradj!
És ha égbe nem mehettem
Rajtad, mint az angyalok,
Várakozz', hadd nézzelek még!
Várakozz', mig elhalok!"

Hallja ezt egy agg remete
S a fiú előtt megáll,
Háta görnyed ősz hajától,
Reng a mellén hó szakáll:
"Ily korán a sírba mért vágysz?"
Feddi nyájasan a bölcs -
"Hamar volna még lehullnod,
Mint a meg nem ért gyümölcs.

Vágyaid elérhetetlen
Tartományba vonzanak;
Az, mi után futsz epedve,
Csalfa, tünde fényalak,
Egy sugár a nap szeméből...
Büszke diadalmosoly,
Mely a sirvafutó felhőn
Megtörik, - de nincs sehol!"

Így az agg bölcs - még tovább is
Fejtegetvén szavait -
S felnyitá a nagy természet
Titkos zárú ajtait.
A fiút meg ápolóan
Vette gondjai alá,
És midőn a hajnal ébredt
Szüleinek vissz' adá. -

Gyakran láta még azontúl
Szép szivárványt a fiú,
De, ha nézte, sírva fakadt
S lőn kedélye szomorú:
"Hogy üres kép, játszi súgár,
Mit olyankor szeme lát,
Nem híd, amely összekötné
Földdel a menny kapuját!"

 
 
3. Ady Endre:
 Dózsa György unokája
 


Dózsa György unokája vagyok én,

Népért síró, bús, bocskoros nemes.

Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni

Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.


A Nyár heves s a kasza egyenes.

Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,

Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe

Rettenetes, nagy dühvel özönöl?


Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?

Rablóváraitokból merre fut

Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel

Lecsukjuk a kaput?

 

Csak kérdezem: Mire jutottál a képletes jelentésekkel

Petőfi Sándor is írt allegorikus verseket a szabadság utáni vágyának és a forradalmi hangulatnak a kifejezésére.

4. A Föltámadott a tenger című versében már a címben található megszemélyesítés is sejteti velünk, hogy nem a viharos tengerről szól csak a vers, van annak mélyebb jelentése is.

Tenger = a forradalmi hangulatú, felkelt nép (metafora)
Szilaj hullámok= vihar = forradalom
Hajók= a forradalmi nép elnyomói
A süllyedő , megtépázott hajók= az elnyomók pusztulása
 

 Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

(Pest, 1848. március 27?30.)

 
 
További allegorikus versei
  • Lánc és kard,
  • Rab oroszlán,
  •  Kutyák dala,  Farkasok dala, stb. Ezek közül elolvasásra ajánlom :

5. A farkasok dala                       

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
 
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;
 
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
 

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor
...
De szabadok vagyunk!


 
Pest, 1847. január
 
 
 
 

6. A  kutyák dala


Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
 
Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.
 
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
 
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.
 
S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!
 
Pest, 1847. január


 

7. Tompa Mihály 

(allegorikus versei pl. : Pusztán, Pacsirtadalmost olvasásra a legismertebbet ajánlom) 

 A madár, fiaihoz

Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad:
S ti hallgattok? elkészültök innen?
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek...
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!

Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirúl.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek;
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!

A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek?
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
- Fiaim, csak énekeljetek!

 másodlagos jelentés: madár= költő
                              fiak= költőtársak
                              " Fiaim, csak énekeljetek!"- a szabadságharc bukása után is.
 



8. Vajda János:

A virrasztók


Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.
A sirásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.
A csontokon sem rágódnánk,
De hát - ez a kenyerünk.
Nem maradt ránk dús örökség;
Fizet minket a nemzetség,
Ha sírunk, énekelünk.
Már maholnap ez se kell majd.
"Elég volt a gyász, a dal.
Ami megholt, föl nem támad.
Haszontalan minden bánat!
Haj rá étel, dal, ital!"
Ilyen szelet hallunk is már.
Ki legtöbbet örökölt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a múlt elfeledve,
És eladva az a föld,
Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak...
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.
Ők alusznak szépen, mélyen;
Ébren már csak mi vagyunk.
Ők alusznak s nem álmodnak;
Mi virrasztunk ébren, haj csak
Ébren is mi - álmodunk.
Álmodunk mi hihetetlent,
El se merjük mondani.
A holt szeme félig nyitva;
Hátha meg nem volna halva,
S lehetne még valami...
A nagy tenger éjszakába
Ki-kinézünk olykoron.
Mert nem tudjuk, hány az óra,
Hallgatunk a kakasszóra,
Merengünk egy csillagon,
Jó reménnyel, vak reménnyel,
Hogy ha megvirradna már!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit látunk, az se csillag:
Bolygó fény, vagy fénybogár!
És csak oly csöndes ne volna!
De ez úgy fojt, úgy ijeszt...
Dalunk is már egyre fárad,
Alig ad még bátorságot...
Égen földön semmi nesz...
Szempillánk is csuklik immár...
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden -
Mozdulhat a tetszhalott!...

 
 

Első jelentés :  halottvirrasztás népszokása  elevenedik meg. A virrasztóknak egész éjszakát ott kell tölteniük a halott mellett. Meg kell győződniük, hogy nem tetszhalott –e. 

Másodlagos jelentés: Az 1850-es években halottnak tetszô haza mellett kell virrasztani, hogy   az 1848-as forradalom és szabadságharc értékeit meg kell védeni a eltemetéstől. 

Megjegyzés a helyesírásra: allegória, allegóriája DE! allegorikus, allegorikusan,

Hamarosan elkészül a szimbolizmusról szóló bejegyzés is.

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom petőfi vajda tompa ady versek arany korrepetálás netkorrep allegória jános

A bejegyzés trackback címe:

https://interneteskorrepetalas.blog.hu/api/trackback/id/tr14342890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.