Kedves Olvasóim!
A korrepetálás szándéka nélkül írom ezt a bejegyzésemet .
A minap egy szavalóverseny zsürijében hallgathattam verseket. Szeretek ilyen versenyekre járni ( bár a döntés nem könnyű, mert előfordul, hogy valakit olyan mély csalódás ér az értékelés után , hogy nem azt érzi, hogy díjakat osztott a zsűri, hanem , hogy sebeket ) . Mégis szívesen járok szavalóversenyekre.
Annyi üzenetet, annyi lelki feltöltődést kap ilyenkor az ember!
Most is megtörtént velem , mint általában , hogy a versek még hosszú ideig hatottak rám . Ezen a jubileumi versenyen azonban egy új élménnyel is gazdagodtam .
Egy kislány nagyon szépen elmondta Zelk Zoltán: Micsoda madár című versét.
Előadása alatt és után bennem viszont dallamok is csendültek fel.
Egy népdal dallama .
Most leírom gyorsan a verset is , meg a népdalt is .
Először a verset:
MICSODA MADÁR
Jaj, a szelek drótsövénye
szét ne szedje már,
földet érjen, megpihenjen
ez a zöld madár.
Előbb ágra száll,
aztán gyöpre száll,
zöld erdőben, zöld mezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
fűhegyen megáll.
Idegen a táj,
Továbbmenne már,
véres még a bóbitája,
tolla csupa sár.
Ne menj el, madár,
kilobban a nyár,
sárga pernye hull a fákról,
füstöl a határ.
Nem megy a madár,
marad a madár,
sűrű eső lesz a rácsa,
ketrece a táj.
Holnap őszre vál,
aztán télre jár,
fehér fák közt, hómezőben
sétál a madár.
Micsoda madár! micsoda madár!
kék a lába, zöld a szárnya,
dér gyöngyén megáll.
A népdal szövege pedig ez :
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár.
Kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyen jár.
Híva engem útitársnak, el is megyek már,
Nincs Erdélyben olyan leány, ki megtartson már.
Ugye, nem véletlen, hogy a népdal is eszembe jutott, miközben a versmondásra figyeltem ?
Utolsó kommentek