Kedves netkorrep Olvasók!
Néhány nappal ezelőtt érkezett kérésre ezzel a korrepetálással kívánok segíteni.
Az olvasás utáni gondolataimat az alábbi 7 pontos vázlattal írom le.
1. Tóth Árpád és Arany János kapcsolatáról: Arany János ünnepére c. versében költő elődjének fájdalmát saját nemzedékének fájdalmához hasonlítja .
Vajon miért? / a szabadságharc bukása és az I. világháború borzalmai /
3. Mi az oka ennek az érzésnek?
- Tóth Árpád:/ A vers megírásának dátumából(1924) kiindulva/
betegség ( tüdőbaj) ,
fáradtság= a hírlapírást robotnak érzi, („Pihenjünk”” Aludjunk”)
szenzációt kell találni (az újságíráshoz) , ezért „ friss tülekedés” zajlik,aki későn kel veszít.
az irodalom helye és szerepe romlik,(„Mi haszna, hogy papírt már jó egy párat/Beírtam?”)( A jelen " nyers dalú")
a nemzet is romlik, ( világháború- őszirózsás forradalom bukása, fehérterror1919 március-1921 december, Trianon 1920. június 4. )
- Arany János nagykőrösi évei alatt írta( 1850),
a nemzeti tragédia( szabadságharc bukása),
személyes válság
4. Ellentmondás a versekben: arról írnak költeményt, hogy írjanak –e egyáltalán
5. A versek végkicsengése:
nincs értelme a versírásnak, a művészetnek sem. (okai az előzőekből kikövetkeztethetők), a lírai én belső küzdelme
6. Arany:
lelkesedik a múltért ( a szabadságharc céljai) ,
a jelen mély csüggedést vált ki belőle . ( ideillő kulcsszavak : reménytelenség, célok elvesztése, Petőfi halála) .
Tűnő ifjúság .
Tóth Árpád: a lemondás és a vesztés , vereség között őrlődik.
Halál közeli állapot gondolatai: érték-e a művészet?
( „ Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.” ) A vereségét is az okozza, hogy nem értik meg .
7. Arany verséről egy korábbi összehasonlításban részletesebben írtam.
Most a következő sorok Tóth Árpád verséről szólnak .
Helyzetrögzítéssel kezdődik” Falon az inga lassú fénye villan „ – falióra ingája, az óra az idő ( fiatalság ) múlására utal, ez a kezdő kép az utolsó versszakban ismétlődik.
A lírai én belső feszültség: rövid mondatokkal, kérdésekkel,
Szaggatottság ( elhallgatás – balladákra jellemző ) , elalvás előtti állapot, csitítja gyötrődését. („ Aludjunk vagy száz évet csöndben át …”)
Belenyugvást sugall az utolsó sor, de nem meggyőző , hiszen reménykedik abban , hogy lesz még értéke a költészetnek.:
Ezzel a fenti korrepetálással ( és egy korábbival) a versek összehasonlításához kívántam némileg hozzájárulni, Tóth Árpád költői eszközeiről, impresszinizmusáról stb. most nem írtam.
U.i. Közeledik a karácsony, így a családi teendőimre szeretnék több időt fordítani. Bocsika, ha túl sok munkát hagytam Rád is kedves Olvasóm!
Utolsó kommentek