Köszöntök minden Kedves Olvasómat!

Örülök, hogy egyre többen keresitek fel a  blogomat , ezáltal látom értelmét   a korrepetálásnak így , itt a neten keresztül is.

• Elég sok időt eltöltök az írással, szerkesztéssel , de  csaknem naponta átélem a másoknak segíteni jó! érzését . ( Épp ezért kicsit övön aluli ütésnek érzem , ha valaki csak úgy egy négybetűs szóval minősít)

No, de térjünk a tárgyra.

Ez a korrepetálás  két költő két versének összehasonlításában fog segíteni.

Most nem vázlatot írok,  hanem gondolkodtató kérdéseket teszek fel a versekről ( (Nyugi... Néhol  súgok majd)   A kérdések nem a bekezdéseid sorrendjét jelentik.

És még valami : NE FELEJTS EL BEFEJEZÉST IS ÍRNI ; Pl. TÖMÖR MEGFOGALMAZÁSA ANNAK,  AMIT LEÍRTÁL.  

Lássuk! Mire megyünk ketten?

A feladat a Búcsú Váradtól és a Búcsúzás Kemenes-Aljától című versek összehasonlítása

• Az elsőt Janus Pannonius , a másodikat jóval később Berzsenyi Dániel írta.

Mit tudsz életrajzukról, mit kapcsolhatnál az életrajzi adataikból a versekhez?

Janus Pannonius  1458-59 telén , Berzsenyi 1804-ben írta a versét ( Milyen fontos esemény történt akkor az életükben? )

• Hol a helye a két versnek a magyar és a világirodalomban ? / búcsúzás témájú versek. /

Mitől lehet búcsúzni? Hazától, tájtól, szerelemtől , baráttól, szülőktől, élettől

Mindkét költő búcsúzik addigi életének helyszínétől 

• Mennyiben mondható az elválás, a bnúcsúzás  összetett élménynek?( fájdalmas az elválás, izgalom a jövő miatt, )

• Janus Pannonius és Berzsenyi lelkiállapotában mi a különbség ? / Janus Pannonius maradna is , menne is ; ambivalens érzés; /Ki a bizakodóbb? Mivel bizonyítható?        „Fel hát az útra, társaim, siessünk!”

• Kit érzel szomorúbbnak? / Miért? / ---/segítségül egy félmondatot ide leírok: / Berzsenyi a gyermekkorának kedves színhelyétől köszön el

• Mindkét vers műfaja elégia ( Milyen hangulatúak az elégiák ? Milyen lelkiállapotban íródott ez a két vers? Miért szomorú? )

• Mit jelentett Janus Pannoniusnak Várad?( innentől a kérdések a versre vonatkoznak )

•  Mi mindentől búcsúzik Janus Pannonius? (Helyszínek: Téli táj, a Körös vidéke,  Várad környéki hőforrások,Vitéz János híres könyvtára, a váradi székesegyház előtt felállított, Szent Istvánt, Szent Imre herceget és Szent Lászlót ábrázoló aranyozott bronzszobrok,  Szent Lászlót kezében csatabárddal ábrázoló lovas szobor ,)

• Mit tudunk meg a fenti helyszínekről?
• Egyszerűen tájleírás vagy utal a lírai én lelkiállapotára is?
• Hová indul? ( Melyik folyónk az Ister? )

• Milyen szerkezeti egységekre osztanád a verset? / Segítségül: I. az indulás izgalma II. Búcsúzás Várad értékeitől   III. fohász” Szent László oltalmazz”  Milyen kapcsolat van Szent László és Várad között? /

• Verselése időmértékes
• Költői eszközök közül: jelzőket,hasonlatot találsz?
• Milyen szerepe van a refrénnek? "Fel hát az útra, társaim, siessünk!"

Hogy ne kelljen a könyvedben keresgélned, bemásoltam ide a verset is. ( Janus Pannonius Búcsú Váradtól)

      A  végtelen mezőket hó takarja,
      S a zöld berekre is, hol lomb virított,
      Most téli zuzmarás lepel borul rá.
      A Kőrös szép, de jobb, ha indulunk tán,
 5   Soká tart, míg elérünk Ister úrhoz;
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
      Folyón, mocsáron át gyerünk előre,
      A mély tavak fölött is jég feszül már,
      S hol imbolygó ladikján félt a gazda,
10   Most bátran jár-kel, hetvenkedve vágtat
      S rugdossa tán a holt hullámok élét;
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
      A szél se hajtja úgy a fürge sajkát
      (Csapkodhat hozzá még a gyors lapát is),
15   Ha bíboros vizén a lusta tónak
      Zefír szaladgál s fölborzolja bőrét,
      Mint kis szánkóm, ha jó lovak röpítik;
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
      Búcsúzom én, ti lanyhán buggyanó, dús
20   Források is; nem terjeng kénszagú köd
      Fölöttetek. Be jó is volt szemünkre
      A timsós víz, mely csöndesen patakzik,
      S még orrunkat se bántja tiszta gőze;
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
25   Isten veled, te híres ritka könyvtár,
      Hol ráakadtam annyi régi műre,
      Itt szállt meg Főbusz is, hűtlen honához,
      S innét a szűzi múzsák sem sietnek
      Kasztáliának erdejébe vissza,
30   Fel hát az útra, társaim, siessünk!
      Búcsúzom tőletek, királyi szobrok,
      A tűz sem foghatott ki rajtatok s a
      Nehéz romok sem roppantottak össze,
      Mikor vad lángok perzselték a várat
35   s a füstfelhőtől elborult az égbolt,
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
      S te is, lovas király, rőt vértezetben,
      Ki roppant bárdot markolsz harcrakészen,
      Kinek márványövezte síri szobrát
40   Kiverte egykor gyöngyöző verejték,
      Szent László, oltalmazz s te légy vezérünk:
      Fel hát az útra, társaim, siessünk!
                                               (Berczeli Anzelm Károly fordítása)

• Mit jelentett Berzsenyinek Kemenesalja?( a versre vontkozó kérdések) 
• Mit tudunk meg a tájról?

• Mit a költő lelkiállapotáról?
• Hol találsz  önéletrajzi elemeket a versben? Mit bizonyítanak ezek a sorok? /szülőföldjétől búcsúzik/

• Elmúlik –e valaha is a szülőföld utáni bánkódás érzése?/ Keress választ a versből/

• A vers többnyire Egyes szám 1. személyű, de valahol áttér Többesszám első személyre . ( Hol? Miért?)

• A vers szerkezete klasszicizmus jegyeit viseli, /szabályos , szimmetrikus, /de a  nyugalmat megzavarja a sorok különböző hossza. / mennyire utal ezzel a lelkiállapotára, zaklatottságára?/ 

Kis segítség még a szerkezethez: I. Kemenesalja konkrét tájegységei, II. emlékek III. Verszárlat /üzenete: későn vesszük észre , azt ami szép az életünkben / .  

• Verselése: magyaros=  ütemhangsúlyos ( Próbáld csak úgy olvasni hangosan )  rímképlete aabccb----a rövid sorok egymással rímelnek pedig távolabb vannak egymástól !

Messze sötétedik már a Ság teteje,

ezentúl elrejti a Bakony erdeje,

szülőföldem, képedet:

megállok még egyszer, s reád visszanézek.

Ti kéklő halmok! gyönyörű vidékek!

Vegyétek bús könnyemet..

 

Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását,

s ácsorgó ajakam első mosolygását,

szülém forró kebelén:

ti láttátok a víg gyermek játékait,

a serdülő ifjú örömit, gondjait,

éltem vidám reggelén.

 

Mélyen illetődve búcsúzom tőletek:

elmegyek: de szívem ott marad véletek

a szerelem láncain.

Hímezze bár utam thesszali virulmány,

koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány

a szerencse karjain:

 

bánatos érzéssel nézek vissza rátok,

ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok

örömmel tölt órái!

Nem ád vissza nékem már semmi titeket!

Evezzem bár körül a mély tengereket,

mint Magellán gályái.

 

Ó, gyakran a szívnek édes ösztöneit

s tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit

egy tündér kép elvágja!

A szilaj vágyások gigászi harcait,

e bújdosó csillag ezer orkánait

bévont szemünk nem látja.

 

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk,

az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,

messzebb járnak szemeink:

bámulva kergetjük álmunk tarka képét,

örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,

s későn hullnak könnyeink.