Nagy öröm számomra, ha arról kapok visszajelzést, hogy segítségemmel sikerült megoldani a magyar irodalmi, a magyar nyelvtani órákon kapott feladatokat.
Új és új vázlat megírására sarkall, korrepetálásra ösztökél egy-egy udvarias kérés.
Nem azért teszem, mert igénytelen lennék magamra, mert hidegen hagyna a tiszteletteljes megszólítás, magatartás. Nem, szó sincs erről.
Mi motivál arra, hogy mégis segítőkész legyek?
- Csupán a feladat válik számomra érdekessé,
- és valahogy belső kényszerből születik meg az írás a netkorrep. hu blogjában.
Mint ahogy ez most is történt , amikor
Konkrétabban:
Petőfi Az alföld , József Attila Elégia című verséről van szó.
Érdemes megfogadni az alábbi tanácsomat!
Olvassuk el
- előbb Petőfi versét ,
- azt követően József Attiláét!
Fognak eszünkbe jutni, meg fogjuk érezni,( különösen , ha hangosan olvassuk!!) hogy mi a két versben a hasonlóság, mi a különbség.
Első gondolatainkat jegyezzük le.
Ha a fentiek ellenére nincs elég gondolat , folytatható a korrepetálás szövegének olvasása.
- Petőfi a XIX. századi költő , a verset 1844-ben írta .
József Attila 1933-ban , a XX. században ,.
A két kor összehasonlítása röviden , /a főbb jellemzőkkel.
- Mindkét vers tájat mutat be.
Petőfi tájleíró költészetének jellemzői: a lelket megnyugtató alföld leírásán túl, a szabadságot jelképező szülőföld szeretetének kifejezése
József Attila : a magyar tájat szemlélve indulatok törnek fel belőle, de a hazaszeretetről is tesz hitvallást.
- Milyen a táj ?
Petőfinél: kiegyensúlyozott, szép, mozgalmas , élettel teli , alföld,
József Attilánál : különös, sivár, szomorú, nyomorúságról árulkodó nagyvárosi , ipari táj , a benne élők hangulata is lehangolt.
Petőfi is és József Attila is fentről , a magasból láttatja a tájat .
Petőfi felhők magasából is , mosolygónak, szeretnivalónak látja a végtelen tájat.(lásd 1-3. vsz) A magasból látható a „Dunától a Tiszáig nyúló róna képe”, ha képzeletben is. Lírai én E/1. személyben követi végig a rónát.
József Attila: füstöt, a „ nyomor egykedvű” csendjét látja ( lásd 1.-2 vsz), vizuális, nem csak a szülőföldre tekint le , hanem önmagára is. E/1. személyből E/2. személyre vált. = önmegszólítás
Mindkét költő nagyon ismeri a tájat ( tulajdonuknak tartják) , részletes bemutatás . József Attila nem a szépséget hangsúlyozza, kíméletlen valóságbemutatás,
- Kivel azonosul a lírai én a versben?
Petőfi: a sassal, a végtelen magasságot, a szabadságot jelképező madárral,
- A versek hangulata:
Petőfinek megnyugvást jelent , ha a szülőföldjét látja ( vagy ha csak rágondol )
József Attila: magányról, bánatról , álmodozásról, szenvedésről árulkodik.
De a lélek keménységéről, remény ( „ megszerkesztett, szép , szilárd jövő” ) öröm , gazdagság
- Miről árulkodik a vers címe?
Petőfi – már a címében jelzi, konkrét tájegységet mutat be., ( Életrajzából tudjuk, miért)
József Attila: a verscím egy lírai műfajra utal. ( elégia= borongós hangulatú vers, amiben gondolati elemek is helyet kapnak, tehát nem pusztán érzelmileg , hanem pl. társadalmi mondanivaló is helyet kap benne)
- Miért érezzük többnek József Attila Elégia című versét az elégiáktól?( Többet jelent a vers, mint amit maga a műfajsugall)
Az önmegszólítást „ Te kemény lélek, te lágy képzelet” értelmezzük. Mi ebben az ellentét?
Innen vagy?
4. vsz: „ Magadra ismersz? „ / Petőfi inkább a tájtól kérdezi más versében , hogy őt ismeri-e még)
5. vsz. „Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
az utolsó kérdésre a hazaszeret hitvallásával válaszol:
nem lehet menekülni ebből a kopár világból , mert „ Ez a hazám”
Figyelem:
A vázlatban nem adtam ötletet sem arra, hogyan , mivel kezdjük a fogalmazást , sem arra, hogyan zárjuk.
A fenti vázlatpontok alapján valószínű sikerülni fog megfogalmazni a bevezetést és a befejezést is.
Utolsó kommentek