Petőfi Sándor Szülőföldemen
- Tájfestő költészetéhez sorolható.Tájleíró költemény
- Ennek jellemzői:
· Az Alföldet az irodalmi témák közé emelte ( az akkori „divat” ellenére)
· A tájat egészében mutatja meg, nem egy-egy részletet csupán
· Jól ismeri a tájat
· Az Alföld a szabadságot jelenti számára, a szülőföldet és a hazát.
· Bensőséges kapcsolat
· Harmóniát, közösségbe tartozást , megértést , biztonságot jelent számára a pusztaság, a síkság, a szülőföld
Petőfi tájleíró költeményei :
- bemutatja a tájat
- a tájhoz fűződő érzéseit
- gondolatait, amelyek a táj hatására megfogalmazódtak benne
A Szülőföldemen búcsú a szülővárostól, a gyermekkori földtől, a régi barátoktól, a régi jól ismert tájtól, a biztonságot jelentő otthontól.
Petőfi: Szülőföldemen
Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"... - -
Félegyháza, 1848. június 6-8.
1.v.sz. · Meghatódás szavaival köszönti a szülőföldet, a” szép nagy rónaságot”Miből érezhető ez?
· Felnőtt férfiként tesz látogatást szülővárosába (A versben Kiskunfélegyházáról van szó!)
· Gyermekkor hangulatát idézi a táj, a dajka dalának emléke.
Refrén: „cserebogár, sárga cserebogár” nyomatékosítja az emlékeket.
2.v.sz. Sok évig volt távol : „Húsz esztendő …az idő, hogy lejár”! ( Milyen hangulatra utal ez a kifejezés?)
3.v.sz.Előjönnek az emlékekből a kisgyerekkori barátok, de az ő emlékeik azt a fájdalmat feledtetik vele, hogy repül az idő és a kisgyermekből férfi lett. ( Idézd az ide illő sort)
4. vsz. Nem emberrel, baráttal való találkozásról szól tovább – hanem a helyszínek jutnak eszébe Hasonlatokkal fejezi ki.--- magyarázd meg a jelentésüket.
5.v.sz.Változatlanságot tapasztal: minden olyan, mint gyerekkorában.
Talán kedve van kipróbálni gyermekkora kedvenc játékát, szórakozását ( fűzfasípot, lovaglást) ----Valóság ez vagy csak képzelet? A ló valóság vagy csak egy nádparipa, játék? Te hogyan gondolod?
a régi játék feltoluló emléke után sóhajtva szól itt a refrén: „Cserebogár”
Boldogság „gyermek vagyok, gyermek lettem újra!”-érzés keríti hatalmába
Él még benne a gyermeki énje.
Megmozdul a lelke a múlt iránt.„Megitattam, gyi lovam, gyi: Betyár…” A képzeletbeli lélek nem csak megmozdul, hanem szinte iramodik, szárnyal , száll.
„Hallgatom s félálomban vagyok már...” –suttogja álmosan a lírai én, alig hallja már , az otthon békéje, melege, emléke elálmosítja .
Álmodik-odaálmodja a valóságban már nem létező , de a lelkében, emlékeiben nagyon is ott lévő gyermekkort.
A vers üzenete:
Az esteli harangszó –nem egyszerűen templomi harang – több annál
- · Minden felnőttben megszólal a lélek harangszava, hogy emlékezzen, hogy figyelmezessen az idő múlására
- A „lovas és a ló” - általánosítás ( az élere, az életünk útjára ual)
- Valamennyien átélhetjük hasonlóan a gyermekkort (nádparipán, fűzfasípot fújva, )
A következő bejegyzésem is Petőfiről szól majd - A szél c. verséről
Utolsó kommentek